Károli Gáspár Református Egyetem

ALAPGONDOLAT

Egy olyan épületet szerettünk volna létrehozni, amelyben egyszerre kap helyet a tudomány és az IGE. Ráadásul egy olyan relációban, hogy ez a kettő nem hogy ellentmond egymásnak, hanem hisszük, hogy
Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. /Kol 2,3/
Úgyhogy alapvetésünk, hogy mindennek a középpontjában, minden tudásnak, bölcsességnek a legmélyén az élő IGE áll.
„Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.” Isaac Newton

Ezt hirdeti az épület térszervezése. A racionálisan szerkesztett épületegyüttes geometriai középpontjában, és egyben a nagyelőadótermek magjába, mélyébe került a kápolna: nincs látható tömege, csak tere.
Ez a központi mag a tudományt jelképezi összetett formájával, felületével. A világegyetem összes tudása emberi ésszel felfoghatatlan, hosszú egyetemi évek alatt tudjuk megismerni egy kis szeletét. Ennek a hatalmas, rendszerezendő tudáshalmaznak a legmélyén van egy olyan Igazság, ami tökéletes, és a maga nemében bár végtelen, mégis egyszerű. Mindennek a gyökere. Ahol minden kavargó tudás összeáll egy egésszé, és minden a helyére kerül.

Az IGE

Ez nemcsak a tudományra, de az IGÉre is igaz. Az épület központi magja ezt szimbolizálja. Az írott IGE és az élő IGE viszonyát. Mint ahogy a fehér fény fénytörés útján láthatóvá válik végtelen árnyalatú szín formájában.
,,És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk” /Jn 1,14/
A fehér fény nem látható, de az összes látható színt tartalmazza, sőt, minden szín ebből származik.
,,Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” /Jn 1,3/
Az írott IGE – a külső színes tömeg – megfogható, olvasható, összetett, de egésze emberi ésszel felfoghatatlan, egyben beláthatatlan.
Az élő IGE – fehér kápolna – megfoghatatlan, de érzékelhető. Kívülről nem látható, nincs fala, csak tere. Az írott IGÉnek a mélyén van, és azt betölti. Ő maga az egész írott IGE összessége.

Különösen erős hangsúlyt kap a kompozícióban a fény, mint az építészeti alkotás emberen túlmutató eszköze.

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél.” (János evangéliuma 1,1-2)

Az IGE ezen kívül szorosan kapcsolódik az intézmény névadójához, Károli Gáspárhoz is, aki elsőként írta le magyarul az írott IGÉt.
Erre utalnak a pillérsorokba zsaluzott idézetek, amelyek a könyvlapokhoz hasonlóan sorakoznak egymás után. Az IGE fentről származik. Fentről lefelé olvasható vertikális idézetek, ugyanúgy, mint a központi magon.

TELEPÍTÉSI ÉS ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ
Helyes mérték és funkcionális rend

Gondolkodásunk másik lényeges eleme a városi szövet léptékéhez való igazodás. A viszonylag nagy épületet olyan felismerhető és érzékelhető elemekre bontottuk, mely igazodik a környező ferencvárosi tömbházak léptékéhez. Az egyes tömbök megfeleltethetőek az egyes funkcionális egységeknek: a Pszichológia tanszék terei nagyrészt az Üllői úti telekre, míg a Jogtudományi tanszék a sportcsarnok feletti épülettömegbe kerül. Az egyetem adminisztratív szervezeti egységei a Kinizsi utcai régi épületbe kerülnek, a közös nagyelőadók és a centrumba helyezett kápolna pedig a központi magba.

A tömbök abban is igazodnak a tágabb környezethez, hogy a logikailag értelmezhető pontokon saját belső udvarral épülnek, mely a városi zöldfelületek XXI. századi kitörési pontjának tekinthető. Az egyes elemek közötti tér, a „köztes tér” olyan, mint egy mindent kitöltő „légnemű folyadék”, valójában az épületegyüttest körülvevő park fedett része – az aula, a közösségi és a közlekedési terek rendszere, mely kapcsolatot teremt a tömbök között, és átlátásokkal, megnyitásokkal intenzív térélményt ad a diákváros polgárainak.

Építészeti megközelítésünk értelmében a Markusovszky tér funkcionálisan a campus része, de természetesen ez fordítva is igaz, az épület is a park része. Ebből a nézőpontból tekitve az épület felső szintjeinek tetőkertjei éppúgy a közpark nyúlványai, ahogyan a park az aula és a sportcsarnok kiterjesztett zöldfelülete. A két létesítmény, az épület és a park csak zöldfelületi egységében értelmezhető.
A Markusovszky tér és az épület szimbiózisának jelképe a tetőterasz, mint emelt szintű park, melynek megkoronázása a szabadtéri auditórium maximum.

MÉRTÉKLETESSÉG

Tömegformálásunkban egy rendezett, racionális, szilárd alapokon álló, mértéktartó, fenntartható épületegyüttesben gondolkodtunk, ami építészeti divatoktól mentes, örökérvényű arányrendszert és anyagokat – kő, beton, üveg – alkalmaz.

Ez az építészeti kimértség méginkább kiemeli az épületegyüttes középpontjába helyezett élő magot, az intézmény szimbolikus szívét és logóját, a tudomány és hit egységét hirdető szabadon formált, különösen élő szoborszerű tömeget, a kápolnát és az egymás fölé rendezett négy auditórium maximumot.
Ennek mélyében az egyetemi kápolna igazodik a református templomok letisztult puritánságához, egy homlokzat nélküli, szinte anyagtalan tér, fehér fénnyel telve, míg az ezt övező külső héjba kerülő auditórium maximum terei a fénytöréssel létrejövő színek útján a rész-tudományokat jelenítik meg. Örvénylő, színes, képzőművész által tervezett üvegburkolat felülettel, fentről lefelé olvasható bibliai igékkel. Ez a tömb az információátadás helye. A formális és az informális információké egyaránt. Ahogy benn a nagyelőadókban is tudásátadás zajlik, úgy a felület is egy információáradat: az állandó burkolati elemek közé integrált folyamatosan változó szegmensekkel: egyetemi hirdetések, események, napi igék, valamint interaktív felületekkel, amik a diákok aulában folyó közös felkészülését, tudásátadását szolgálják.

ALAPGONDOLAT

Egy olyan épületet szerettünk volna létrehozni, amelyben egyszerre kap helyet a tudomány és az IGE. Ráadásul egy olyan relációban, hogy ez a kettő nem hogy ellentmond egymásnak, hanem hisszük, hogy
Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. /Kol 2,3/
Úgyhogy alapvetésünk, hogy mindennek a középpontjában, minden tudásnak, bölcsességnek a legmélyén az élő IGE áll.
„Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.” Isaac Newton

Ezt hirdeti az épület térszervezése. A racionálisan szerkesztett épületegyüttes geometriai középpontjában, és egyben a nagyelőadótermek magjába, mélyébe került a kápolna: nincs látható tömege, csak tere.
Ez a központi mag a tudományt jelképezi összetett formájával, felületével. A világegyetem összes tudása emberi ésszel felfoghatatlan, hosszú egyetemi évek alatt tudjuk megismerni egy kis szeletét. Ennek a hatalmas, rendszerezendő tudáshalmaznak a legmélyén van egy olyan Igazság, ami tökéletes, és a maga nemében bár végtelen, mégis egyszerű. Mindennek a gyökere. Ahol minden kavargó tudás összeáll egy egésszé, és minden a helyére kerül.

Az IGE

Ez nemcsak a tudományra, de az IGÉre is igaz. Az épület központi magja ezt szimbolizálja. Az írott IGE és az élő IGE viszonyát. Mint ahogy a fehér fény fénytörés útján láthatóvá válik végtelen árnyalatú szín formájában.
,,És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk” /Jn 1,14/
A fehér fény nem látható, de az összes látható színt tartalmazza, sőt, minden szín ebből származik.
,,Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” /Jn 1,3/
Az írott IGE – a külső színes tömeg – megfogható, olvasható, összetett, de egésze emberi ésszel felfoghatatlan, egyben beláthatatlan.
Az élő IGE – fehér kápolna – megfoghatatlan, de érzékelhető. Kívülről nem látható, nincs fala, csak tere. Az írott IGÉnek a mélyén van, és azt betölti. Ő maga az egész írott IGE összessége.

Különösen erős hangsúlyt kap a kompozícióban a fény, mint az építészeti alkotás emberen túlmutató eszköze.

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél.” (János evangéliuma 1,1-2)

Az IGE ezen kívül szorosan kapcsolódik az intézmény névadójához, Károli Gáspárhoz is, aki elsőként írta le magyarul az írott IGÉt.
Erre utalnak a pillérsorokba zsaluzott idézetek, amelyek a könyvlapokhoz hasonlóan sorakoznak egymás után. Az IGE fentről származik. Fentről lefelé olvasható vertikális idézetek, ugyanúgy, mint a központi magon.

TELEPÍTÉSI ÉS ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ
Helyes mérték és funkcionális rend

Gondolkodásunk másik lényeges eleme a városi szövet léptékéhez való igazodás. A viszonylag nagy épületet olyan felismerhető és érzékelhető elemekre bontottuk, mely igazodik a környező ferencvárosi tömbházak léptékéhez. Az egyes tömbök megfeleltethetőek az egyes funkcionális egységeknek: a Pszichológia tanszék terei nagyrészt az Üllői úti telekre, míg a Jogtudományi tanszék a sportcsarnok feletti épülettömegbe kerül. Az egyetem adminisztratív szervezeti egységei a Kinizsi utcai régi épületbe kerülnek, a közös nagyelőadók és a centrumba helyezett kápolna pedig a központi magba.

A tömbök abban is igazodnak a tágabb környezethez, hogy a logikailag értelmezhető pontokon saját belső udvarral épülnek, mely a városi zöldfelületek XXI. századi kitörési pontjának tekinthető. Az egyes elemek közötti tér, a „köztes tér” olyan, mint egy mindent kitöltő „légnemű folyadék”, valójában az épületegyüttest körülvevő park fedett része – az aula, a közösségi és a közlekedési terek rendszere, mely kapcsolatot teremt a tömbök között, és átlátásokkal, megnyitásokkal intenzív térélményt ad a diákváros polgárainak.

Építészeti megközelítésünk értelmében a Markusovszky tér funkcionálisan a campus része, de természetesen ez fordítva is igaz, az épület is a park része. Ebből a nézőpontból tekitve az épület felső szintjeinek tetőkertjei éppúgy a közpark nyúlványai, ahogyan a park az aula és a sportcsarnok kiterjesztett zöldfelülete. A két létesítmény, az épület és a park csak zöldfelületi egységében értelmezhető.
A Markusovszky tér és az épület szimbiózisának jelképe a tetőterasz, mint emelt szintű park, melynek megkoronázása a szabadtéri auditórium maximum.

MÉRTÉKLETESSÉG

Tömegformálásunkban egy rendezett, racionális, szilárd alapokon álló, mértéktartó, fenntartható épületegyüttesben gondolkodtunk, ami építészeti divatoktól mentes, örökérvényű arányrendszert és anyagokat – kő, beton, üveg – alkalmaz.

Ez az építészeti kimértség méginkább kiemeli az épületegyüttes középpontjába helyezett élő magot, az intézmény szimbolikus szívét és logóját, a tudomány és hit egységét hirdető szabadon formált, különösen élő szoborszerű tömeget, a kápolnát és az egymás fölé rendezett négy auditórium maximumot.
Ennek mélyében az egyetemi kápolna igazodik a református templomok letisztult puritánságához, egy homlokzat nélküli, szinte anyagtalan tér, fehér fénnyel telve, míg az ezt övező külső héjba kerülő auditórium maximum terei a fénytöréssel létrejövő színek útján a rész-tudományokat jelenítik meg. Örvénylő, színes, képzőművész által tervezett üvegburkolat felülettel, fentről lefelé olvasható bibliai igékkel. Ez a tömb az információátadás helye. A formális és az informális információké egyaránt. Ahogy benn a nagyelőadókban is tudásátadás zajlik, úgy a felület is egy információáradat: az állandó burkolati elemek közé integrált folyamatosan változó szegmensekkel: egyetemi hirdetések, események, napi igék, valamint interaktív felületekkel, amik a diákok aulában folyó közös felkészülését, tudásátadását szolgálják.