TATA szíve

TATA, AZ “ÉLŐ VIZEK VÁROSA”
A tér pozícióját tekintve nagyon szerencsés. A vár, a várárok, a tó közelsége mind olyan tényezők, amelyek miatt kiemelkedő adottságú a tervezési terület, azonban ezek a potenciálok jelen állapotban kiaknázatlanok.
A térszervezési koncepció egyik célja, hogy Tata főtere közvetlen, élő kapcsolatba kerüljön a területen található állandó (várárok vize) és időszakos (csapadék) vizekkel, és méltó kilátás nyíljon a várra. Ennek egyik eleme a várárok teljes szélességében vízzel való feltöltése, amellyel a tér ,,vízparti pozícióba” kerül. A vízparti fekvés kihasználása érdekében a hídtól észak-keletre húzódó partszakaszt lépcsős kialakítással közelít a víz felé. Az itt húzódó kerítés köveit elbontva, és felhasználva egy süllyesztett vízközeli térrész alakul ki, amely rendezvények során természetes lelátóval rendelkező színpadként is funkcionálhat, a háttérben a várárok, és a vár látványával, de számos lehetőséget rejt még magában (pl. szabadtéri vetítések)
A vízzel való kapcsolat másik eleme a csapadékvíz elvezetése, és hasznosítása. Ahelyett, hogy az épületekre, és a térre lezúduló esővízzel a közcsatornát terhelnénk, puffereljük, felhasználjuk, és
késleltetjük az esővíz elvezetését, és mindemellett láthatóvá tesszük, engedjük, hogy a tér az időjárással együtt változzon.
A Szabadidőközpont tetejéről összegyűlő esővizet a kültéri gördeszka pálya mélyedésében, az Iroda- és Szállóépület csapadékvizét az épület előtti medencében gyűjtjük össze. A téren keletkező csapadékot, valamint a két épület víztározójából a felesleget túlfolyóval engedjük tovább térszín alatt a tér központi pontjában elterülő esőkertbe, amely elnyeli a csapadék egy részét, a felesleget pedig szűrőrétegen keresztül engedi tovább a várárokba.
A térszervezés másik fő célja a sokoldalúság, többarcúság. Egy olyan tér létrehozása, amely többféle használhatóságot biztosít, így hétköznapokon is minden korosztálynak kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, de rendezvényeknek is otthont tud adni. (hétköznap – rendezvény)
A téren a parkolást a Szállásépület előtt húzódó térszín alatti garázs biztosítja.

SZABADIDŐKÖZPONT

A Szabadidőközpontnak a térhez hasonlóan sokrétű használatra meg kell felelnie, ezért a
,,bebetonozott” funkciókon kívül a rendezvényekre, foglalkozásokra használt tereket mobil falak
választják el, alakíthatóak, így a terek az adott használatnak/rendezvénynek megfelelően
kombinálhatóak. Az egyetlen szilárd, erős tömeg a színház, és alatta elhelyezkedő kiszolgáló funkciók tömbje.
Az épületet minimálisan bővítjük a játéktérhez kapcsolódóan. A földszinti és emeleti játéktérhez kapcsolódó teraszokat egy külső spirális lépcső köti össze, belső élén kap helyet a játszóház teraszát a téren kialakított játszótérrel összekötő csúszda. A lépcső a megtartandó fát öleli körbe.
A szerkezetet – ahol csak lehet – megtartjuk, és felhasználjuk, szintek tekintetében egy helyen
avatkozunk be: a főlépcsővel szemközti oktatóterem helyiségben.
A csapadékvíz elvezetése a következőképpen történik: a tetőidomot 3 részre osztjuk: a panoráma
teraszról a vizet a spirál lépcsőn vezetjük le, és tároljuk a téren lévő gördeszkapálya ,,kráterében”. A meredek tetőszakaszról lezúduló vizet a színháztömb mentén kialakított átriumba vezetjük, és a
földszinten, kültéren, de látható módon tároljuk, vagy akár továbbengedjük. A lapos tetőterasz felületét középre lejtetjük, a tetőszinten tároljuk, és felülvilágítóként kialakítva láttatjuk.

A Szabadidőközpont szerkezete kisebb módosításokkal megmarad, minimális hozzányúlással, de
mégis teljesen új köntösbe bújik az épület. Tömegalakítása a végletekig letisztult: a transzparens
üveghártya mögött egyetlen szikár, erőteljes tömeg sejlik át; a színház színes tömbje, egy külön belső világ, a fantázia világába léphet a néző. Ezt erősíti a vízzel telt átrium.

IRODA- ÉS SZÁLLÁSÉPÜLET

Ez az épület sokkal vegyesebb funkciókat tartalmaz, mint a Szabadidőközpont. A
szállásfunkció, étterem, kiállítótér közös bejárattal, recepcióval rendelkezik, a múzeum
igazgatási részlege külön egységet képez, külön bejárattal és saját lépcsőházzal. Az étterem
és raktárak gazdasági feltöltése az épület háta felől, az alagsorban történik.

TATA SZÍVE

Tata szíve a várossal együtt dobog. Szorosan együtt létezik a városi eseményekkel, azok alakítják a teret: legyen szó a felhasználásból adódó (hétköznap-rendezvény), vagy az éghajlatból adódó (száraz idő-eső) körülményekről, igényekről, a tér organikus módon reagál, idomul.
Az élő víz közelsége (várárok és csapadékvíz lüktetése), valamint a múlt megbecsülése, megtartása, de újragondolás (épületek, lebontott kerítésből kialakított színpad) egy olyan teret hoz létre, amely élő módon, elevenen tud működni a maga természetességével.

TATA, AZ “ÉLŐ VIZEK VÁROSA”
A tér pozícióját tekintve nagyon szerencsés. A vár, a várárok, a tó közelsége mind olyan tényezők, amelyek miatt kiemelkedő adottságú a tervezési terület, azonban ezek a potenciálok jelen állapotban kiaknázatlanok.
A térszervezési koncepció egyik célja, hogy Tata főtere közvetlen, élő kapcsolatba kerüljön a területen található állandó (várárok vize) és időszakos (csapadék) vizekkel, és méltó kilátás nyíljon a várra. Ennek egyik eleme a várárok teljes szélességében vízzel való feltöltése, amellyel a tér ,,vízparti pozícióba” kerül. A vízparti fekvés kihasználása érdekében a hídtól észak-keletre húzódó partszakaszt lépcsős kialakítással közelít a víz felé. Az itt húzódó kerítés köveit elbontva, és felhasználva egy süllyesztett vízközeli térrész alakul ki, amely rendezvények során természetes lelátóval rendelkező színpadként is funkcionálhat, a háttérben a várárok, és a vár látványával, de számos lehetőséget rejt még magában (pl. szabadtéri vetítések)
A vízzel való kapcsolat másik eleme a csapadékvíz elvezetése, és hasznosítása. Ahelyett, hogy az épületekre, és a térre lezúduló esővízzel a közcsatornát terhelnénk, puffereljük, felhasználjuk, és
késleltetjük az esővíz elvezetését, és mindemellett láthatóvá tesszük, engedjük, hogy a tér az időjárással együtt változzon.
A Szabadidőközpont tetejéről összegyűlő esővizet a kültéri gördeszka pálya mélyedésében, az Iroda- és Szállóépület csapadékvizét az épület előtti medencében gyűjtjük össze. A téren keletkező csapadékot, valamint a két épület víztározójából a felesleget túlfolyóval engedjük tovább térszín alatt a tér központi pontjában elterülő esőkertbe, amely elnyeli a csapadék egy részét, a felesleget pedig szűrőrétegen keresztül engedi tovább a várárokba.
A térszervezés másik fő célja a sokoldalúság, többarcúság. Egy olyan tér létrehozása, amely többféle használhatóságot biztosít, így hétköznapokon is minden korosztálynak kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, de rendezvényeknek is otthont tud adni. (hétköznap – rendezvény)
A téren a parkolást a Szállásépület előtt húzódó térszín alatti garázs biztosítja.

SZABADIDŐKÖZPONT

A Szabadidőközpontnak a térhez hasonlóan sokrétű használatra meg kell felelnie, ezért a
,,bebetonozott” funkciókon kívül a rendezvényekre, foglalkozásokra használt tereket mobil falak
választják el, alakíthatóak, így a terek az adott használatnak/rendezvénynek megfelelően
kombinálhatóak. Az egyetlen szilárd, erős tömeg a színház, és alatta elhelyezkedő kiszolgáló funkciók tömbje.
Az épületet minimálisan bővítjük a játéktérhez kapcsolódóan. A földszinti és emeleti játéktérhez kapcsolódó teraszokat egy külső spirális lépcső köti össze, belső élén kap helyet a játszóház teraszát a téren kialakított játszótérrel összekötő csúszda. A lépcső a megtartandó fát öleli körbe.
A szerkezetet – ahol csak lehet – megtartjuk, és felhasználjuk, szintek tekintetében egy helyen
avatkozunk be: a főlépcsővel szemközti oktatóterem helyiségben.
A csapadékvíz elvezetése a következőképpen történik: a tetőidomot 3 részre osztjuk: a panoráma
teraszról a vizet a spirál lépcsőn vezetjük le, és tároljuk a téren lévő gördeszkapálya ,,kráterében”. A meredek tetőszakaszról lezúduló vizet a színháztömb mentén kialakított átriumba vezetjük, és a
földszinten, kültéren, de látható módon tároljuk, vagy akár továbbengedjük. A lapos tetőterasz felületét középre lejtetjük, a tetőszinten tároljuk, és felülvilágítóként kialakítva láttatjuk.

A Szabadidőközpont szerkezete kisebb módosításokkal megmarad, minimális hozzányúlással, de
mégis teljesen új köntösbe bújik az épület. Tömegalakítása a végletekig letisztult: a transzparens
üveghártya mögött egyetlen szikár, erőteljes tömeg sejlik át; a színház színes tömbje, egy külön belső világ, a fantázia világába léphet a néző. Ezt erősíti a vízzel telt átrium.

IRODA- ÉS SZÁLLÁSÉPÜLET

Ez az épület sokkal vegyesebb funkciókat tartalmaz, mint a Szabadidőközpont. A
szállásfunkció, étterem, kiállítótér közös bejárattal, recepcióval rendelkezik, a múzeum
igazgatási részlege külön egységet képez, külön bejárattal és saját lépcsőházzal. Az étterem
és raktárak gazdasági feltöltése az épület háta felől, az alagsorban történik.

TATA SZÍVE

Tata szíve a várossal együtt dobog. Szorosan együtt létezik a városi eseményekkel, azok alakítják a teret: legyen szó a felhasználásból adódó (hétköznap-rendezvény), vagy az éghajlatból adódó (száraz idő-eső) körülményekről, igényekről, a tér organikus módon reagál, idomul.
Az élő víz közelsége (várárok és csapadékvíz lüktetése), valamint a múlt megbecsülése, megtartása, de újragondolás (épületek, lebontott kerítésből kialakított színpad) egy olyan teret hoz létre, amely élő módon, elevenen tud működni a maga természetességével.